Kézdi-Szárazpatak és Szent István ünnepe
 |  |  |
Bodó Imre főesperes úr templomi szentbeszéde után, melyben összefoglalta a falu 700 éves történetét is,
a körmenet a Pótsa-család felújított sírboltjához vonult, ahol 3 kiváló beszédet hallgattunk meg:
- Balogh Tibor polgármester úrét,
- Olosz Gergelyét, aki Felső-Háromszék parlamenti képviselője, (az RMDSZ markótlanítása elnökjelöltje volt a közelmúltban),
- Deli Árpádét, aki Piliscsabával Kézdiszárazpatak testvérkapcsolatát 2005-ben létrehozta.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A Jóisten különös kegyelme, hogy Szárazpatak 700 éves fennállásának ünnepségét és a Pótsa-család sírboltjának újraszentelését együtt és egyidőben ünnepeljük. A Jóisten rendezésében itt és most Életet és Halált, Jelent és Múltat idézünk, - mindannyian valamiféle tetemrehívás és számadás részesei vagyunk.
A sírbolt a holtak méltó és örök nyughelye. De vajon a mai világban a Pótsák tényleg holtak-e, és mi élők valóban élők vagyunk-e?
A Jóisten Nagy Könyvében Szárazpatak és a Pótsa-család nevének örök értelmű jelentése az isteni igazságosságot és szeretetet biztosan magában foglalja. Magában foglalja az Igazságosságot - a Pótsa-család ha kellett katonaként és nemesként karddal, ha kellett a jog eszközével (bíró, ispán) képviselte és szolgálta az Odaföntről való hatalom révén az Igazságosságot.
Magában foglalja a szeretetet is, – a Pótsák az emberhez méltó lét feltételeinek megteremtésével a közjót szolgálták: a Gazdaalapítvány, Szövőgyár, Árvafiú-szeretetház, Főgimnázium, Székely Nemzeti Múzeum létrehozásával; - az oktatás, nevelés feltételeinek biztosításával pedig az Élet szolgálatát.
Iskolaalapítványuk "Szárazpatak római katolikus hitközség lakosai nevelése biztosabb fenntartására és előmozdítására", ennek keretében a leányok számára imakönyvosztás (az élet viszontagságai közt a nő vallásossága tartja fenn a családot!), - máig ható jelként pedig a Kultúrotthon, a Kúria és az Iskola.
Az Igazságosság, a Szeretet, az Élet szolgálata – ezek örök és el nem múló értékek.
Az ilyen örök és el nem múló értékek megteremtése után aztán viharos történelmi idők jöttek: háborúk, a kúria eladása, a szárazpataki Pótsa-ág kihalása, az évszázados Pótsa-támogatás megszűnése, az iskolaalapítvány javainak teljes széthordása és a rendszer teljes szétesése; feldúlt családi kripta, dögkút – vagyis a Pótsák teljes megalázottsága még holtukban is…
Aztán fordult az idő kereke – a Jóisten adott világító irányfényeket itt helyben is: Ópra Benedek az igazság szolgája, Márton Emil igazgató-tanító, a Márton Áron püspök úr által nevelt papi generáció, a falu egyszerű, de életútjaikban mégis csodálatos öregjei, a szárazpataki újmisés pap, a közösségélesztők…
Amint a bevezetőben mondottam: A Jóisten rendezésében itt és most Életet és Halált, Jelent és Múltat idézünk - mindannyian valamiféle tetemrehívás és számadás részesei vagyunk. A sírbolt a holtak méltó és örök nyughelye. De vajon a mai világban a Pótsák tényleg holtak-e, és mi élők valóban élők vagyunk-e?
Mi hogyan állunk itt és most a Pótsák-által felmutatott szolgálattal: az Igazságosság, a Szeretet és az Élet szolgálatával? Méltók vagyunk-e őseink tisztességéhez? Mi az életünkkel az Életet szolgáljuk-e?
Jöjjenek az egyszerű de súlyos kérdések:
Mi mit teszünk a családért?
Az élet viszontagságai közt a nő fenntartja-e ma is a családot, a család lelkét?
A családfők tisztelik-e feleségükben az Élet hordozóját és a családi tűzhely összetartóját?
A házaspárok akarják-e és elfogadják-e a gyermekáldást, erősek-e hitben az Isten-áldás befogadásához?
A házaspárok akarják-e a nemzetgyarapítást és a nemzetben való megmaradást?
A fiatalok az örök értékek szolgálata helyett inkább elvesznek-e a Halál-kultúra mételyében?
A fiatalok Istenben bízva mernek-e és akarnak-e családot alapítani az Élet szolgálatára?
Az öregek példaképül szolgálnak-e a fiatalabbaknak az ősök és a családok tiszteletében és a föld megőrzésében?
Az idősebbek képesek-e beplántálni a fiatalabbakba az élni akarást – nem a világi globalizált önmegvalósító és önpusztító karriervágyat, hanem a szülőföldön – itt a faluban, itt székelyföldön – a munkával való becsületes megmaradás élni akarását?
A közösség valóban megtartó erejű közösség-e, vagy csak közönyös nép?
A hívó szóra ki hogyan veszi ki a részét a vatikáni valutával fizetett munkákból?
Egyáltalán meghallják-e a faluközösség tagjai a hívó szót?
Él-e és erős-e a közösség ahhoz, hogy a közösség tagjait átsegítse a hullámvölgyeken, - és ne hagyjon senkit sem lemorzsolódni, elveszni?
Ki-ki magában meg tudja adni a választ ezekre az egyszerű de életbevágó kérdésekre...
A Pótsa-család méltatása nyomán látjuk, hogy munkájukkal az Igazságosságot, a Szeretetet és az Életet szolgálták – mi is akarjunk felnőni ezeknek az örök és soha el nem múló értékeknek a szolgálatára ebben a faluközösségben. A Jóisten az utat kijelölte, adott és ad útirányjelzőket és fényeket, merjünk és akarjunk ezen az úton haladni a mostani történelmi időkben.
A most újraszentelt sírbolt legyen az élő holtak – e föld őseinek – méltó, az Igazságosságot, Szeretetet és szüntelenül megújuló Életet sugárzó jele.
A mi kegyeletünk pedig – a mostani 700 éves születésnapi ünnepség és e sírbolt mellett – legyen egyfelől köszönet az ősöknek a falu létéért, földjéért, a megélhetésért; - másfelől legyen a feltámadásba vetett hittel Isten-áldás-kérés az egész faluközösség megmaradására és gyarapodására.
Kézdiszárazpatak, 2011. augusztus 19.
(Deli Árpád beszéde a Pótsa-sírbolt újraszentelésén)
 |  |
Balogh Tibor polgármester úr köszöntője:
Tisztelt meghívottak, kedves vendégek, - kedves Szárazpatakiak!
Évfordulók közeledtével az emberben óhatatlanul is megfogalmazódnak a kérdések, melyekre lehet napokon keresztül keresi a választ.
Most egy falu, egy közösség ünnepli létének 700-adik évfordulóját. Mit jelent 700 év?
Évmilliókhoz képest semmit. De egy emberi élet hosszához viszonyítva bizony nagyon sok.
Márai Sándor szerint "az ember az egyetlen élőlény a földön, aki tudni akarja, van-e értelme annak, hogy van"
Mi értelme van, hogy 700 éve itt Szárazpatakon él egy közösség, akiknek ősei megszenvedtek háborúkat, az állandó külső támadásokat, forradalmakat, - harcoltak álmaikért, és ezért sok esetben az életüket adták.
Ha a Hősök Emlékművére tekintünk a templomnál, láthatjuk, hogy ez a viszonylag kis település mekkora veszteséget szenvedett a 1849-ben, majd az első- és második világháborúban.
Az obeliszk az első világháború hatvan áldozatának nevét tartalmazza, majd később felvésték rá a második háború huszonegy hősi halottjának névsorát, valamint az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban elesett kilenc honvéd nevét is.
A történelmet idézve emlékezünk Ópra Benedek tanító úrra is, akit 1956 után 25 év börtönre ítéltek, - csupán a magyarságáért.
Szárazpatak népe képes volt MEGŐRÍZNI valamennyi hőse nevét, - erre méltán lehet büszke!
Ha azokra a emberekre gondolok, akik e földön éltek, innen indultak, hogy álmaik szerint próbáljanak tenni valamit a hazájukért, - a Pótsa családot kell kiemeljem, akiknek neve szorosan összekapcsolódik Szárazpatak múltjával.
A Pótsa család nevezetesebb tagjai: - Pál ítélőmester, - Farkas, Felső-Fehér Vármegye jegyzője, árvabíró, - János őrnagy, - Ferenc, Felső-Fehér megye alispánja, később főbíró, 1848-ban országgyűlési képviselő. Végül Pótsa József belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, aki Háromszék vármegye főispánja volt a kiegyezés után, Erdély fénykorában.
Azzal, hogy a sírboltjuk most felújíttatott, régi ADÓSSÁGÁT rótta le a falu.
Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a munkálathoz, és vallom, hogy egy faluközösség nem attól jó, ahogyan irányítják, hanem attól, ha szorgalmas, becsületes emberek lakják.
Úgy érzem, addig, amíg ilyen emberek élnek itt, mint az Önök ősei voltak, akik sokszor emberfeletti erővel kiálltak ezért a faluért, addig nincs miért aggódni, - lesz még újabb 700 év!
“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.” - a holnapi perkői búcsún résztvevő Böjte Csabát idézem.
DE milyen sokan odaálltak, hogy ez a mai nap egy szép ünnep legyen!
Azoknak pedig, akik mégis féltik a település jövőjét, csak annyit mondhatok:
Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább. Csak egy ima kell ahhoz, hogy meghallgattassunk. Az én imám mindössze egyetlen mondat:
- Isten segíts, hogy itt Kézdiszárazpatakon megmaradhassunk embernek és magyarnak!
Mindenkinek szép ünnepet!
 |  |  |
(Daczó Jenő fotói)
Olosz Gergely, Felső-Háromszék RMDSZ képviselője
- Kézdiszárazpatak 700 évéről
http://oloszgergely.ro/blog/2011/08/19/kezdiszarazpatak-700-everol/
A hivatalos ünnepség után késő estig változatos, gazdag program következett.
Nekem legjobban Kissgyörgy Zoltán könyvbemutatója tetszett:
HARANGOSKÖNYV - Tornyok magasában Erdélyben
http://www.youtube.com/watch?v=SGZPxviyKnE
 |  |  |
Augusztus 20-án Kézdiszentlélek és Kézdi-Szárazpatak legnagyobb ünnepére, - a Perkő-hegyre, a Szent István kápolnához minden évben sok ezren jönnek el.
A Szent István Nap KÉZDI-SZÉK 32 településének egy kisebb Csíksomlyója !
A szentmisét és ünnepi megemlékezést az idén Böjte Csaba ferences rendi szerzetes tartotta.
Sokan érkeztek Magyarországról is. Kézdiszentléleknek több testvértelepülése van, pl. Budapest XI. kerülete, Újbuda is, amelyet a Képviselő-Testület, az önkormányzat részéről Sass Szilárd képviselő úr, a Gazdasági Bizottság elnöke képviselt.
Székely testvértelepülésük 3 napos ünnepségeit, a szíves meghívást VÁLASZRA, még egy köszöntésre sem MÉLTATTA Piliscsaba jelenlegi ál-fideszes, nemzettudat nélküli vezetése.
Bántó, sajnálatos és szégyenletes volt, hogy Piliscsaba vezetői még csak nem is válaszoltak Balogh Tibor polgármester MEGHÍVÁSÁRA, amelyben az írásos említése 700. évfordulóját és a Pótsa-család sírboltjának felújítását, újraszentelését ünneplő KÉZDISZÁRAZPATAK aug. 19-i falunapjára és KÉZDI-SZÉK másnapi Szent István ünnepére, a Perkői Búcsúra invitálta testvérközségüket, Piliscsabát.
Balogh Tibor polgármester Szent István Napi ünnepi köszöntője:
Tisztelt ünneplő közönség, kedves vendégek, kedves Szentlélekiek!
Örömmel köszöntöm Önöket Szent István király ünnepén.
Általánosan elfogadott vélemény, hogy ő volt a legnagyobb magyar király történelmünkben.
De miben is áll Szent István nagysága?
Szabó Magdát idézem: „ Te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt…”
Szent István királyunk az állandóságot, a magyar nemzet és közösségünk örök összetartozását, fennmaradását hirdeti.
Néha, amikor az ember rátekint Szent István tiszteletet és erélyt parancsoló szobrára, már – már azt hihetné, talán nem is földi ember volt. De tetteiből, és művéből mégis látszik az a hazáját és népét nagyon szerető ember, aki szilárd hitével, eltökélt szándékával és kitartó munkájával egy nemzetből valódi államot szervezett.
Nem volt egyedül, hiszen ezt a munkát ősei kezdték meg.
Apja, Géza munkája kijelölte már számára az örökséget és a feladatot, de ehhez a hatalmas munkához neki kellett felnőnie és valódi királlyá válnia.
Vajkból István lett, a nomád népből pedig ország. Nem magáért tette, hanem értünk magyarokért.
Ma már tudjuk, mert vitathatatlan, ha a király és nemzete szándékai nem egyeztek volna, e hatalmas mű, mely mind a mai napig fennmaradt, a nagy király halálával elenyészett volna. Nem így történt, hiszen utódai mindent elkövettek, hogy azt az örökséget, melyet István király rájuk hagyott, továbbépítsék és kiteljesítsék. Elmondhatjuk róluk: kiváló munkát végeztek.
Szent István nagysága azonban nem csak az emberi tetteiben rejlik, hanem abban, hogy nem feledkezett meg arról, hogy tökéletes művet csak az Isten szolgálatában lehet alkotni.
Nem a kétségbeesés, hanem végtelen szeretete indította arra, hogy halála előtt Szűz Mária, a Boldogasszony oltalmába ajánlotta országát és vele a Magyar Szent Koronát, mely a halandó nagyokkal ellentétben azóta is itt van velünk, s üzen a legnehezebb időkben is:
- Nem vagytok egyedül, NE FÉLJETEK!
A mai napon azt kívánom, hogy sok-sok év elteltével majd utódaink is itt állhassanak meghatottan, emelkedett lélekkel és a boldog összetartozás tudatával.
 |  |  |
Nincs szebb és megfelelőbb hely Háromszéken a minden évi Szent-István búcsú számára, mint a Kézdiszentlélek feletti Perkő, amely Háromszék természetes főoltára.
Ebben az évben kettős ünnepet ült a szentföldi település: a falunappal egybekötött perkői búcsút és a hozzá tartozó Kézdiszárazpatak fennállásának 700. évfordulóját. A szárazpataki ünnepség augusztus 19-én, pénteken 10 órakor kezdődött, és a falunapi ünnepséget Szentléleken augusztus 21-én, vasárnap is folytatták.
A Perkőn Szent István napján, augusztus 20-án 12 órakor kezdődött a búcsús szentmise. Ezt megelőzően, 10.30 órakor megkoszorúzták a Szent István-szobrot, és innen indult a keresztalja a zarándokhelyre. A hegy tetején áll az a műemlék kápolna, amelynek István király a védőszentje.
Itt, a szabadtéri oltárnál mondott szentbeszédet Böjte Csaba ferences atya:
http://www.youtube.com/watch?v=iasTSCW6hxo&feature=player_embedded
Tudósítások az ünnepről
CsernatonTV
http://www.youtube.com/watch?v=jTvmK5rN7Fw&feature=mfu_in_order&list=UL
http://www.youtube.com/watch?v=iasTSCW6hxo&feature=player_embedded
HÁROMSZÉK
http://www.3szek.ro/load/cikk/41784/ujraszenteltek_a_potsa-kriptat_kezdiszarazpatak_700_eves
SZÉKELYHON
http://www.szekelyhon.ro/hirek/kozelet/bojte-csaba-atya-a-perkoi-bucsun
SZÉKELY HÍRMONDÓ
http://www.hirmondo.ro/index.php/melleklet/riport/1133?videoid=QTOJNYgX9NM
E napokon sok tízezer fotót készítettek az ünneplők itt.
DIAVETÍTÉS:
https://picasaweb.google.com/109024496679364257828/KezdiszarazpatakSzentIstvanNap2011#5647641064461436706
Photos by Kenéz Endre Zoltán, Aug 19, 2011 - Daczó Jenő és Kenéz Zoltán fotói
 |  |  |
| < Előző | Következő > |
|---|