A Pótsa család és Szárazpatak
Kézdiszárazpatak múltja szorosan összekapcsolódik a Pótsa család nevével. Idegenforgalmi látványosság a falu alsó felében álló későklasszicista Pótsa-kúria.
A neves család ősi háromszéki családokkal van rokoni kapcsolatban. Vérségi viszonyban állnak a Szentiványiakkal, az ürmösi Maurerekkel, a kézdiszentléleki Kozmákkal, a Szotyoriakkal, a Szörtseiekkel, a lisznyói és killyéni Székelyekkel, a Rápolthyakkal, a csíkszentmártoni Szabókkal, az altorjai Aporokkal stb6.
A Pótsa család nevezetesebb tagjai: Pál ítélőmester, Farkas felső-fehérmegyei jegyző és árvabíró, János őrnagy, Ferenc felső-fehérmegyei alispán, később főbíró, 1848-ban országgyűlési képviselő.
Nemesi kiváltságlevelüket a török elleni csatában szerezték, amint azt címerük is igazolja.
A Pótsa család nemesi címere: egy ezüst, ék alakú sáv által két egyenlőtlen részre osztott kék pajzs. Az alsó kisebb címerrészben piros mezű kar karddal, azon törökfő.
A pajzs felső, nagyobb udvarában két szemközt ágaskodó oroszlán, a jobboldali buzogányt tart a bal lábában,a bal oldali kardot fog jobbjában. A pajzs felső jobb sarkában nap-, balról holdarc.
A címerpajzs csúcsa megismétli a vezérmotívumot: - piros mezű kar karddal, azon törökfővel.
Pótsa József belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, Háromszék vármegye főispánja volt.
„Mint midőn a vándor fáradt utaiban egy emlékoszlopra talál, s az abba vésett sorokat olvasva tiszteletteljesen emeli meg fövegét, úgy méltó arra Pótsa József is, hogy Háromszék vármegye határain belül hálával, azon túl pedig tisztelettel emlegessék nevét” - írja Pálmai József 1902-ben kiadott Háromszék vármegye nemes családjai című munkájában.
Pótsa József 1836-ban született. Apját Pótsa Pált már kilenc éves korában elveszti. Iskoláit Kolozsváron végzi, ahol „jámbor és jó szívre való természetéért” tanuló társainak szeretetét és becsületét vívja ki, tanárai pedig szép jövőt jósolnak. Tanulmányait befejezve birtokainak rendbehozatalával van elfoglalva, s így hosszabb időn keresztül a kisküküllő megyei Szászdányán foglalatoskodik.
1861-ben mint vármegyei jegyzőt, majd mint generális székbírót találjuk, de sehogy sem tudván a forradalom utáni állapotban magát feltalálni, visszatér birtokára. Csak a kiegyezés évében 1867-ben vállal ismét tisztséget. Kis-Küküllő vármegye közigazgatási főbírója, majd 1872-ben alispánná nevezik.
1877-ben a család szülőföldjén Háromszék vármegyében főispán. Nincsen társadalmi kérdés, melynek megoldása iránt ne érdeklődne, azt tanácsával, odaadásával sikerre ne vinné. Irányításával alapítják a Háromszéki Gazdák Alapítványát, az Első Székely Szövőgyárat, a Háromszékmegyei Árvafiú-szeretetházat, a Székely Mikó Kollégiumot főgimnáziummá fejleszti, létrehozza a Székely Nemzeti Múzeumot.
1896-tól belső titkos tanácsosi méltóságra emelik, 1898-ban kamarásságot nyer.
Kézdiszárazpatak történetében nevezetes nap 1884. október 18-a. Ezen a napon Háromszék vármegye főispánja ezer forintos iskolaalapítványt hoz létre:
„… annak emlékére, hogy Háromszékmegye Szárazpatak községében az 1859-ik év Oktober hava 18-án nőmmel Pótsa Máriával házasságra léptem, hálát adva az Isteni gondviselésnek, hogy családot alapítottam és hogy boldog házasságban 25 évet elérhettem…” – írja alapító levelében Pótsa József.
Az iskolaalapítványt „… Szárazpatak római katholikus hitközség lakósai vallásos nevelése biztosabb fenntartására és előmozdítására…” szándékszik létrehozni. Az alapító az évi kamat felhasználását a következő módon határozza meg:
a) négynyolcada a mindenkori második tanító javadalmazásának emelésére
b) kétnyolcada az „iskola dologi szükségleteinek” fedezésére, főként a szegény tanulóknak tankönyvekkel való ellátására
c) nyolcada a hat évig iskolázott leánykáknak imakönyvekkel való ellátására fordítassék, mely imakönyvek a lelkész által mindig október 18-án legyenek kiosztva, ugyanis „… az élet viszontagságai közt a nő vallásossága tartja fenn a családot.”
d) a fennmaradt nyolcad „… tőkésítessék… és legyen az iskola esetleges újra építésére fordítandó, hogy a római katholikus egyházközség tagjai valaha ilyszerű kiadásoktól mentve legyenek, és ok a római katholikus jelleg megváltoztatására ne legyen soha.” 7
Évszázadokon keresztül templom és iskola egyaránt élvezte a Pótsa-család anyagi támogatását.
A XX. század első felében megszakad e neves család szárazpataki ága. 1918-ban Pótsa Zsuzsa eladja a kúriát és kezdetét vette a feledés…
A családi kripta sokáig feldúlva, romos állapotban árválkodott a falu szélén.
Újsághír: Befalazták a Pótsa-kriptát Kézdiszárazpatakon ( Háromszék, 2005.05.25.)
Kézdiszárazpatakon
a római katolikus templomtól alig ötven méterre áll a neves Pótsa
család egykori kriptája. Az altorjai Aporokkal is vérrokonságban álló ősi székely nemesi Pótsa család leghíresebb tagja, Pótsa József
(1836-1903) belsõ titkos tanácsos és Háromszék vármegye főispánja volt,
aki a helybeli iskola számára alapítványt létesített, és birtokai
egy részét a római katolikus egyházközségnek adományozta.
A két helyiségből álló kriptát két alkalommal is feltörték, meggyalázták. 1944 végén fosztották ki első ízben, majd másodszor 1990-ben a belső kamrát.
„…Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
- ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.”
Wass Albert: Üzenet haza (részlet)
6 Pálmai Jószef: Háromszék vármegye nemes családjai Kiadó: Ajókai nyomda – részvénytársaság, Sepsi-Szent-Györgyön-1902
7 Domus histori: Alapítványi oklevél
| < Előző | Következő > |
|---|
