Szárazpatak múltja

Szárazpatak múltja

Kézdiszárazpatak a Székelyföldön, Kézdivásárhelytől mintegy tíz kilométer távolságra, a Torjai hegység lábánál 622 méter tengerszint feletti magasságban, a Kászon vizének jobbparti mellékvölgyében, arról a kis vízhozamú patakocskáról, a Szárazpatakról kapta a nevét, amely mentén húzódik.

Az 1823-i visitationis decretumban³ a szárazpataki anyaegyház alapítását 1620-ra, a korábbi sematizmusokban 1621-re teszik. Ekkor Szárazpatak a mater, a szomszédos Kézdikővár (Pusulnik) pedig a leányközség. Azelőtt fordítva volt, a pápai dézsmát az önálló Pusulnik, azaz Kézdikővár fizette.

Az 1777-ben Mária Terézia által bevezetett iskolareform (Ratio Educationis) előtt, a településen már intézményesített oktatás működött, ugyanis 1774-ben a templommal szemben fekvő telken, az egyházközség költségén kántori lakot építenek, amely a schola-t és a harangozói szállást is magába foglalja.

Kézdiszárazpatak 1786-ban 79 családot, összesen 379 lelket számlált. Ekkor építik a szárazpataki anya- és a peselneki leányközség költségén a négyszobás papi lakot.

A falu egykori temploma a mai közelében, a Kolomp-patak völgyében állt, amelyet Kastal János vikárius, 1735-ben romos állapotban talál⁴. 1798-ban, részben a vallási alapból, részben a község költségén kőből, égetett téglából, cserépfedéllel és boltozattal épül az új templom.

1911-ben nyolcvan (80) taggal megalakul a szárazpataki Népszövetség.

1914-ben az első világháború kitörésének hírére az akkori plébános Balogh Ignácz ezt írja:

„… hogy mi lesz a kimenetele, azt a jó Isten tudja! Legalább csak remélni tudjuk, igazságos ügyünket az igazságos Isten diadalra fogja vezetni”.

Kézdiszárazpatak földrajzi fekvése révén igencsak megszenvedte mindkét háborút. Az 1916-os román betörés óriási károkat okozott, de a szövetséges német átvonulás is „sáskajárással” ért fel.  Belső hadszíntér lévén a vidék, a katonák minden élelmet és takarmányt feléltek és elvittek. A háború végén teljes volt a káosz. 1918-ban néhány frontról hazatérő katona garázdálkodott olyannyira, hogy már a „személyi biztonság is veszélyben volt” – írja Balogh Ignácz plébános.

Fegyverrel belőttek György Ferenc bíróhoz, akinek leányát hátba is találta a golyó. Lövést adtak le György András nyugalmazott kántor épületére, valamint november 29-én és december 11-én a papi lakra is lőttek ismeretlen tettesek.

1919-ben ismét a román katonák garázdálkodnak a vidéken, június 21-én pedig letartóztatják a helybeli plébánost. A vád: 1916-ban két román katona kivégzésében való részesség. A lelkészt Kézdivásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre majd Szebenbe kísérik és hallgatják ki. Négynapi fogság és kihallgatás után bocsátják szabadon.

Az első világháború hősi halottainak emlékére közadakozásból állít emlékoszlopot a faluközösség. 1928. augusztus 24-én Szent Bertalan apostol napján, Antalffy Károly plébános ünnepélyes keretek között felavatja a templomelőtti téren felállított Hősök emlékművét, amelyet a polyáni Laub Ede és Lajos faragtak. Az obeliszk az első világháború hatvan áldozatának állít emléket, majd később felvésik a második világégés huszonegy hősi halottjának névsorát, valamint az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban elesett kilenc honvéd nevét is.

1936-ban a kézdiszárazpataki születésű Rettegi Ferenc tanító saját lakásán, a Pótsa Zsuzsától vásárolt (1918) kúriában beindítja az állami iskolát. Ez az intézmény a felekezeti iskolával párhuzamosan működik az első években alig pár gyermekkel.

1940. augusztus 30-án leírhatatlan lelkesedéssel és örömmel fogadja a falu lakossága a bécsi döntés hírét. Huszonkét év elnyomás és kiszolgáltatottság után észak-Erdély újra visszatér Magyarországhoz. Szeptember 13-án a bevonuló anyaországi honvédeket a nép diadalkapuval, virágesővel és ünnepélyes köszöntéssel fogadja:

A település népessége 1941-ben a legnagyobb, ekkor 948 lelket számlálnak. Rettegi Zoltán körjegyző leírása alapján a lakosság 99%-a római katolikus felekezetű. A falu „csekély nagyságú” szántóterületén pityókát, árpát, zabot, feketeborsót, búzát, lencsét termesztenek. Nem hiányozhat egyetlen család gazdaságából sem a len és a kender. Ezeket a textilnövényeket kis területen termesztik, saját szükségletre. A lenből ruhaneműt, ágyneműt, terítőt szőnek az asszonyok. A kenderből zsákot, törlőkendőt, kötelet készítetnek. A család állatállománya vagyonmércének számít, akárcsak a földtulajdon mértéke. A viszonylag szerény mezőgazdaság a gyenge minőségű szántóterületekkel, valamint a fejletlen termelőeszközökkel magyarázható. Ebben az időben kapnak a gazdák a magyar államtól akciós teheneket és ekéket. Állattenyésztéssel és fuvarozással is foglalkoznak, de a legnagyobb jövedelmet a törött kőből nyerik, melyet az utakra hordanak, és amelynek kibányászásához, valamint megtöréséhez még az asszonyok is értenek⁵. A gabonát a Kászon vizén működő malmokban (Lukács-malom, Kerezsi-malom) őrlik meg. A régi Lukács-malom ma is eredeti formájában áll és működik a Kászon partján.

1943. április 26-án a Hősök emlékoszlopánál a leventeifjúság (leventefiúk és leventelányok) díszőrsége előtt ünnepélyes keretek között Molnár Imre plébános felszenteli és megáldja az ereklyés országzászlót, amelyet felvonnak az erre a célra felállított árbocra.

A négyéves „magyarvilág” gyorsan tovarepül. 1944 őszén ismét hadszíntér az oly sok szenvedést megélt vidék. A faluban nem alakul ki állófront, de az átvonuló garázda szovjet csapatokat kegyetlenül megszenvedi a vidék.  A katonák rabolnak, fosztogatnak, a nőkön pedig erőszakot követnek el. Szerencsére a Maniu-gárdistákat kiverik a szomszédos Kézdiszentlélekről, így aztán elkotródnak a vidékről, anélkül, hogy Szárazpatakon garázdálkodnának.

A hatalomváltás súlyos teherként nehezedik a környék lakosságára. A gazdasági-társadalmi változások itt is végbemennek: 1948-ban megtörténik az államosítás. A felekezeti iskola is állami kézbe kerül. Az egyháznak többé nincs beleszólása az oktatásba és beszüntetik a hittan tanítását is. 1949. október 26-án a kántori lakást iskolahelység céljából lefoglalja a néptanács. 1953-ban a nagy adó és beszolgáltatás miatt, a 308-as törvénnyel, az egyház leadja földjeit az államnak.

1962 tavaszán a földeket közös gazdaságba tömörítik. A nép nem akar megválni ősi földecskéjétől, nem akar beállni a kollektívbe, de aktivisták eszközökben nem válogatva kényszerítik a lakosságot, megalakítva Kézdiszárazpatakon is a kollektívgazdaságot (Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet MTSz).

1968-ban az új megyésítéskor alapvetően átrajzolják Erdély közigazgatási térképét. Kézdiszárazpatakot a szomszédos Kézdiszentlélekhez csatolják. A korábbi központ Kézdikővár is Kézdiszentlélekhez tartozó falu lesz, együtt alkotva községet. A mezőgazdaság gépesítése által felszabaduló munkaerő számára a fejlődő könnyű- és nehézipar nyújt alternatívát. Sokan a Kézdivásárhelyen épülő gyárakban (nadrággyár, keményítőgyár, csavargyár, szigetelőgyár, traktoralkatrész-gyár) dolgoznak. Ide ingáznak, majd megkezdődik az elvándorlás. Sok fiatal beköltözik a városba tömbházlakásba. Ezáltal Kézdivásárhely lélekszáma megugrik, a környező kisfalvakban pedig elkezdődik a folyamatos népességfogyás.

1989 után gyökeresen megváltozik a település élete. Megszűnik a kollektív gazdaság és az emberek visszakapják földtulajdonukat.

A gyárakat privatizálják, de ezek sorra mennek tönkre. Egyik napról a másikra marad munkahely nélkül egy jelentős rétege a lakosságnak, akik hazaszorulnak, és ősi földjeiket művelve próbálnak megélni.

A kezdetben jövedelmezőnek ígérkező burgonyatermesztés az emelkedő üzemanyagár és vegyszerárak miatt ráfizetésessé válik, így az emberek megélhetési lehetőségei beszűkülnek.

A falu jobb sorsra érdemes lakossága szívósan harcol a megélhetésért. Újralétesül a település közbirtokossága. Az egyház visszakapja birtokát és épületét. Új malom épül a régi közelében, ahol a szomszédos falvakból is őröltetnek. A településen pékség működik, amelynek termékeit Kézdivásárhelyen értékesítik. Megszűnik az elvándorlás és az utóbbi években a népességfogyás is.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1 Kocsis Károly: Kézdivásárhely és vidéke-Media Design & Print Kft

2 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

3 Domus histori

4 Szőcs János: A gyimesközéploki iskola alapítása és története 1825-1948 között

5 Rettegi Zoltán: Szárazpatak leírása, 1943

< Előző		Következő >