Bevezetés

A szülőföld nem csupán születési hely, életrajzi adat, - hanem olyan értéktartomány, melynek üzenetével érkezünk a világba.

Globalizálódó világunkban (és kultúránkban) a több évszázados népi kultúra életben tartása, a nemzeti értékek tudatosítása és az elkövetkező nemzedékek számára való közvetítése kötelesség. S ez hatványozottan érvényes az erdélyi magyarság esetében, mert itt nemcsak a globalizáció jelenti a veszélyt, hanem a többségi nemzet életmódjának természetes hatása, és a mindenkori politikai vezetés nyílt vagy burkolt beolvasztási törekvése is.

Egy nép életében, nemzeti öntudata formálásában elengedhetetlen a múlt, a történelem ismerete, a hovatartozás megvilágítása, és az anyanyelv ápolásának, megőrzésének igénye. Az anyanyelv és a történelmi múlt szorosan összefonódnak és kölcsönösen kiegészítik egymást.  A nemzeti öntudat alapja az eredet hagyománya. Értelmét a mának, csak a múlt helyes ismeretével és vállalásával találhatjuk meg. Önazonosságunk megőrzése annyit jelent, mint ismerni a múltat, erőt meríteni belőle, továbbadni, táplálni és fenntartani a hagyományokat. A múlt sok mindenre megtanít, ismerete szükséges és meghatározó része életünknek.

Ahhoz, hogy azonosulhassunk nemzeti múltunkkal, meg kell ismernünk a szülőföld történetét.

Hagyományaink őrzője anyanyelvünk, mely elkísér a bölcsőtől a koporsóig. Édesanyánk dalai, apáink izgalmas meséi, nagyanyáink jósága mind-mind gyermekkori emlékek, amelyeket magunkba szívtunk, és amelyek döntően meghatározzák személyiségünket. A húsvéti locsolás, az aprószentekelés, a népi gyermekjátékok elevenen élnek emlékezetünkben. Mára már számos olyan népszokás merült feledésbe, amelyet mi – de főleg szüleink – még aktívan megéltünk.

A népi kultúra megmaradt értékeinek megismerése, ápolása sürgőssé vált, de a régiek feltárása, felelevenítése is kötelesség. Szerencsénkre, még élnek, akik fel tudják idézni hajdani szokásainkat, akik el tudják énekelni régi népdalainkat, akik meg tudják mutatni tánclépéseiket, és akik el tudják mesélni, azokat a történeteket, amelyeket más forrásból már nem ismerhetnénk meg.

Még van, aki az erdő mélyében egy bokros, vízmosásos oldalhoz érve alázattal közeledik egy helyhez. Ezen a helyen még nem is olyan régen ágcsomó állott és emlékeztetett a Leánymező történetére. Ma már hiába keressük az ágcsomót… Nekünk kell új ágakat dobnunk a régi helyére.

Ha ennek a füzetnek az olvasása egy parányit is hozzásegít az emlékezéshez, akkor már igyekezetünk nem volt hiábavaló.

Kézdiszárazpatak helytörténetének hátsó borítója