Nyergestetőn, Vásárhelyen és Szárazpatakon

Nyomtat





Megható ünnepség Nyergestetőn

2010.03.14 20:29

Szerző: Kiss Antal alpolgármester


Kézdiszárazpataki-Piliscsabai koszorú a nemzeti kegyeleti helyen. Kis csapatunk az első nap kellemes fáradalmait kipihenve igazi szép téli napra ébredt március 14-én. Mozgalmas és hideg órák elő néztünk, bíztattak vendéglátóink.

Nyergestetőn egyre gyülekeznek a kopjafák, emléket állítva annak a maroknyi, hatszáz fős, Tuzson János vezette székely huszárcsapatnak, akik a császári-cári csapatok több ezres túlerejét tartották vissza a szorosban és ahogy lenni szokott egy árulás kapcsán alig harmincan tudtak a fenyvesben elmenekülve csűrökben hónapokat kihúzva megmenekülni. Kis magyar történelem ez egy maroknyi székelyről a porló múltról. Az esemény képei a Képtárban megtekinthetőek.

Vendéglátóinkkal, Levente igazgató úr vezetésével indultunk autókkal a gyönyörű Kárpátok dombjai között fel az immár kultikussá vált helyszínre. Erika tanító néni dacolva a hideggel jókora magyar zászlót lógatott ki az autó nyitott ablakán a kis karaván élén. Felérve a szerpentinen találtunk csak helyet, hiszen gyülekeztek az Erdélyből és Magyarországról jött történelmi „zarándokok”, hogy fejet hajtsanak, énekeljenek és együtt imádkozzák el a nemzeti és a székely himnuszt.

Az ünnepi műsor előtt azonban felmentünk a kopjafákkal teletűzdelt emlékhelyre, hogy Szák-Kocsis Pál barátunk gyönyörű alkotása előtt emlékezzünk, énekeljünk a zeneiskolás fiatalokkal. Jó látni itt, közel 800 kilométerre Piliscsabától településünk nevét. Köszönet érte Deli Árpád, korábbi alpolgármesterünknek és Kenéz Endrének, hogy felismerve az kis Magyarországon maradottak felelősségét, fáradságot nem ismerve építették ki a hidat a kis végvár faluval Kézdiszárazpatakkal. Két kislány magyar szalagot kötött a kopjafára, amire Bíró Leventével felkötöttük közös koszorúnkat. Rövid beszédemben arra kértem a jelenlevőket és bíztattam magunkat is, hogy legyünk székelyebb székelyek és magyarabb magyarok, s talán még inkább magyarabb székelyek és székelyebb magyarok. Egymás jó tulajdonságait eltanulva kell a XXI. század globalizálódó tendenciáival szemben immunissá, életerős európai polgárokká válnunk. Aztán Dórival és Tamással szép magyar zászlónkkal hajtottunk főt a hagyományőrző huszárok sorfala előtt, elmondva a jelenlevőknek, hogy Piliscsabát képviseljük.

Délután Kovács Márton tanár úr tanítványai parádés zene és táncórát tartottak a Kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban. El sem tudom képzelni mi lesz holnap a helyi „kultúrban”, ha a búcsúesten ismét felharsannak a furulyák, s a négy lány hegedűt, Szilárd pedig gardont ragad. Szegény kultúrház oldala… Elképesztő az a szeretet, amivel bennünket – érdemtelenül – elhalmoznak az itteniek ezen a festői helyen. Bizony sokunknak el kell ide jönni feltöltődni, kitisztulni fejben, lélekben, hogy jobban becsülni tudjunk mindent, ami nekünk ott a Pilishegy alján adatott.

A holnapi nap sem lesz rövid, mire elérünk az előbb említett „kultúrestig”. Ha valaki kézbe vette már a Magyar Nemzet hétvégi számát, az tudhatja, nem akármilyen történelmi pillanat részesei lehetünk Kézdivásárhelyen. Gábor Áron egyetlen eredeti ágyúja kerül vissza bukaresti ideiglenes tartózkodásból – ismerjük, ezek nagyjából 40 évig szoktak tartani – Székelyföldre. Lassan helyre áll a világ rendje errefelé is. Szekerekkel vonulnak a környékbeliek, népviseletbe öltözve (szilvapálinkás butykosokkal felszerelve), és teszik igazán emelkedetté ezt a napot. Kelemen Hunor miniszter beszéde után visszatérünk, hiszen 3 órakor ünnepi mise, utána 4 órakor a helyi ünnepség.

Március 15-éről holnap számolok be, lesz egy meglepetésvendég is honlapunkon, egy csupa izom srác, aki a Balkán bajnoka és a világ hetedik legjobb sportolója egy olimpiai sportágban, a’la Kézdiszárazpatak. No és megismerhetnek a Piliscsabaiak egy vízimalmot is, még békebeli Ganz gépekkel.





Csodálatos ünnep Erdélyszerte


2010.03.15 20:12

Szerző: Kiss Antal alpolgármester


Kora reggel hószállingózással indult, aztán délutánra ez megváltozott: szakadt a hó. Így köszöntötte Erdély március idusát. Közte azonban a Gondviselő keze fényes napsütést és sok mosolygó székely arcot ajándékozott a Kézdivásárhelyre látogatónak. 

Régi szokás, miszerint minden, Kézdiszékhez tartozó környékbeli település lakói szekerekkel, lovas székely legények felvezetésével indulnak el fővárosukba. Az esemény minden évben ezen éneklő küldöttségek felvonulásával veszi kezdetét. Az esemény képei a Képtárban megtekinthetőek.




Mi Kézdiszárazpatakról indultunk el és csatlakoztunk az önkormányzatot adó Kézdiszentlélek csapatához. Nekem Polgármester Úr Gönc és Alsónyék polgármestere mellett saját, felújított hintóján adott helyet. Leírhatatlan látvány volt a lovas szekerek és lovasok hosszú menete, a férfiak szilaj éneke, a vidámság. A házakon mindenütt magyar zászló, integető öregek, köztük Mátyus Gyula bácsi, a 94 éves egykori hadifogoly, Pali bácsi a volt tanító, fejkendős asszonyok. Visszafele aztán friss fánkkal és pálinkával várták az átfagyott utasokat.

Különös ünnep volt a mai, hiszen visszakerült Gábor Áron egyetlen, 1906-ban megtalált ágyúja bukaresti száműzetéséből. Tolcsvay László maga tolmácsolta Petőfi Sándor Nemzeti dal című művének zenés változatát. Tőkés László püspök úr beszédében újra kitért az autonómia mindeneknél fontosabb léte mellett.

Az a tizenhárom szerencsés fiatal, aki Piliscsabáról ma itt lehetett, igazán történelmi esemény részese volt.
A nap eseményei azonban ezzel nem értek véget, hiszen három órakor esperes úr várt bennünket, ünnepi misével, melyen ott voltak az Erdélyi 15. Huszár Hagyományőrző gyalogezred katonái is, akik a Hősök emlékműve előtt is díszelegtek. A közel kétszáz fős szárazpataki ünneplő sereg először a helyi iskolások műsorát hallgatta meg, majd meghívottként én tartottam rövid beszédet, s az eseményt záró koszorúzás előtt Kovács Márton tanár úr vezényelt egy kedves kis műsort.

Jó volt érezni az összetartozást, a székelyek szeretetét és kinyújtott kezünk iránt érzett várakozásukat, hogy közösen talán könnyebb lesz jövőnk.

Este hétkor nagy közös búcsú-táncház lesz a „kultúr”-ban.

Holnap Szász Jenő, a Székely Nemzeti Tanács elnöke vár bennünket Székelyudvarhelyen és bemutatja  szoborparkjukat, majd Korondon a híres Pál család Rózája és Antija mutatja be nekünk a hiteles fazekas hagyomány emlékeit, és a cserépkészítés rejtelmeit. Aztán vár ránk a WIIZZ nagy lila madara Marosvásárhelyen.