Kézdiszárazpatak

Az összetartozás példája

Kézdiszárazpatak és a magyarországi Piliscsaba testvérkapcsolatát elsősorban a barátság, a személyes szálak működtetik. A két település tagjai évente többször is találkoznak. Hagyománnyá vált, hogy nemzeti ünnepünket, Március 15-ét, közösen ünnepeljük.

Így történt az idén is. Piliscsabáról tizenhárom tagú csoport érkezett Kézdiszárazpatakra Kovács Márton zenetanár vezetésével. Idei látogatásuknak kettős célja volt. Tovább folytatni a hagyományt, együtt ünnepelni legszentebb nemzeti ünnepünket, valamint átadni Kézdiszentlélek Polgármesteri Hivatalának azt a kisméretű (25 cm) Rákóczi szobrot, amelynek köztéri változata Piliscsabán található.

Március 12-én este érkezett a csoport. Másnap délelőtt vendégeink szentmisén vettek részt, majd Sepsiszentgyörgy történelmi látványosságait tekinthették meg Sylvester Lajos kalauzolásával.

A következő nap helyszíne a Kézdiszentléleki Polgármesteri Hivatal, ahol a piliscsabaiak ünnepélyesen átadták Balogh Tibor polgármesternek a Rákóczi szobrot a piliscsabai polgármester üdvözlő levelével. Délután vendégeink a Nagy Mózes Gimnázium tanulóival találkoztak. Közös kirándulást szerveztek a Perkőre, majd a közeli Kiskászonba vezetett útjuk, ahol Mike Tünde és Mészáros Ágoston gimnáziumi tanárok vendégszeretetének örvendhettek.

Március 15-én reggel 9 órára szólt a gyülekező. A templom előtt nt. Bodó Imre esperes úr megáldotta a felvonulókat, majd a Gábor Áron rézágyúja dallamára elindult a szekeres-lovas csapat Kézdivásárhely felé. A kézdivásárhelyi lovas felvonulás lenyűgöző, páratlan élmény. Hangulatában és lelkesedésében híven őrzi és hitelesen adja vissza `48-as hangulatát.

Délután Kézdiszárazpatakon folytatódott az ünnepség. A hálaadó szentmise után, a templom előtti Hősök Emlékművénél, a kézdiszárazpataki iskola, a kórus, a piliscsabaiak és a hagyományőrzők közös műsorát tekinthette meg az ünneplő közönség.

A szárazpataki kórus Páll Laura kántor vezetésével a Magyar ének c. művel indított, majd Kovács Márton énektanár tanítványával Székely verbunkost játszott furulyán. Ünnepi beszédet mondott Biró Levente tanító. Az iskolások verses-énekes összeállítással idézték meg `48 szellemét, Ábri Erika tanítónő irányításával. A himnuszok és a koszorúzás után Csurulya Ferenc helyi tanácsos mondott köszönetet. A közös ünneplés fogadással zárult a kultúrotthonban.

Másnap reggel a műútnál búcsúzásra gyűlt össze vendéglátó és vendég. Az ígéretek között elhangzott az is, hogy jövőben újra itt és újra EGYÜTT.

Biró Levente-Tibor

*

Tisztelt ünneplő Egybegyűltek!

“A Március 15-i kézdivásárhelyi felvonulás a legfelemelőbb egész Kárpát-medencében”
– mondta a minap Tőkés László EMNT elnök a Vigadóban tartott lakossági fórumon.

Ezen az ünnepségen vettünk részt az idén is piliscsabai barátainkkal, már hagyományt teremtve, ugyanis harmadik éve ünneplünk közösön. Együtt énekeljük `48-as dalainkat, együtt tartjuk piros-fehér-zöld zászlóinkat, együtt örülünk a ragyogó márciusi napnak és most együtt  idézzük meg `48 szellemét, dicső eseményeit. Együtt, mert Mi összetartozunk. Hiába Trianon, hiába Párizs, hiába nagyhatalmi érdekek, hiába a gyurcsányi nemzetszétverő politika, Mi összetartozunk. Ennek szép példáját igazoljuk most és itt legszentebb Nemzeti Ünnepünkön.

Évről évre ezen a napon a Hősök Emlékművénél gyűlünk össze. Ez az obeliszk örök emléket állít mindazoknak, akik az 1848-as forradalom és szabadságharcban, az I. és a II. Világháborúban életüket áldozták a hazáért és szabadságért. Ma, nemzeti ünnepünkön, megidézzük a múltat és fejet hajtunk emberi nagyságuk előtt. Nekünk nem kell fegyverrel a kezünkben életünket áldoznunk a szabadságért, de szükség van a mi küzdelmünkre, áldozatunkra is. Az a tény, hogy ma itt közösön ünnepelünk, egy csomó áldozatot követel. Piliscsabai barátaink sok száz kilométeres távolságot tettek meg, mi fogadjuk vendégeinket, készülünk Nemzeti Ünnepünkre, felvonulunk Kézdivásárhely főterén és az is, hogy itt most együtt ünnepelünk, mind-mind áldozatot követel. Szükség van ezekre az apró áldozatokra nemcsak ünnepeinken, hanem a mindennapokban is, mert ügyünk csak így halad előre.

Tisztelt Egybegyűltek!

Büszkén szoktuk mondogatni, hogy a székely a legmagyarabb magyar.
Hangoztatjuk büszkén, és valóban ezt igazolja vérzivataros történelmünk. Évszázadokon keresztül hősiesen védtük a Kárpátok dél-keleti átjáróit: szorosait, hágóit. Harcoltunk kunnal, tatárral, törökkel, osztrákkal, románnal. Harcoltunk, arattunk diadalt és szenvedtünk vereséget, de a határokat megtartottuk!
Nem a mi hibánk, hogy közben a határt a fejünk fölött ide-oda tologatták nagyhatalmi érdekek. A határokat megvédtük, megmaradtunk tömbben. 600000 székely él Székelyföldön és folytatja mindennapos küzdelmét megmaradásért, Székelyföldért, Erdélyért, a magyarságért.

Tudatában vagyunk annak, hogy küzdelmünk, csak akkor lehet sikeres, ha kivívjuk Székelyföld területi autonómiáját. Ez megmaradásunk záloga.

“Likasszák már az égben fönt a rostát

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.”

Tisztelt Egybegyűltek!  Wass Albert fent idézett üzenete soha nem volt időszerűbb.  Ezekben a napokban teszik le az esküt azok, akik elsőként kérték a kettős állampolgárságot. Szinte hihetetlen, de mégis valóság. Most már kézzelfoghatóan érezzük, hogy valóban kezdetét vette a határok feletti nemzetegyesítés. Valóban „a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok„ Lassan-lassan alakulnak a dolgaink, - de ehhez mi is hozzá kell járulnunk, fel kell vállalnunk mindennapos küzdelmünket úgy, ahogy eleink tették.

Ehhez kívánok erőt és kitartást!

Kézdiszárazpatak, 2011. március 15.

A 2010-es piliscsabai ünnepi beszéd