Kézdiszárazpatak

honlapja

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése


Húsvéti tojáshímzés

Email Nyomtat






Húsvéti tojásírás



A kézdiszárazpataki iskolában a Húsvéti Szent Ünnep előtt, 2010. április 2-án megszerveztük a hagyományos tojásírást, amelybe bekapcsolódot az iskola apraja-nagyja.


Kakas Zoltán néprajzgyűjtő  a szárazpataki tojáshímző hagyományról az alábbiakat jegyezte le:


"Kézdiszárazpatakon 1974-ben találtunk rá a patakiak tojásíró asszonyára, György Albertné Marti Rózára. Az akkor 74 éves Róza nénit nem kellett sokat unszolnunk, hogy megírja az édesanyjától kislánykorában tanult mintákat. Azokat a hímeket, melyeket pár évvel azelőtt százával is írt, nemcsak patakiaknak, de a szomszéd kőváriaknak, szentlélekieknek is.

 - Aki szerette a szépet, de nem volt kézügyessége, vagy ha lett volna is, de számára ez így kényelmesebb volt, az inkább velem íratta meg, és így szépen megírt tojásokat adhatott az öntözőknek, — mondta Róza néni.

Kézdiszárazpataki írott tojásminták:  rózsáskert, búzafejes, berekvirág, tenyeres és láncos.

Ezret is írt egy-egy húsvétra. Így alakulhatott ki, hogy azt a 12—14 mintát, amire még emlékezett, úgy alkalmazhatta a tojások felületén, hogy a mindig más-más pontozással vagy a minták összetársításával nagy változatosságot eredményeztek.

Így írta, és a legszebb, de szabályossága révén nehezebben megírható mintának tartotta a rózsáskertet. Szerette írni a barackmagosat, a lepkést. Különös gonddal írta az ugorkást, ami a kalotaszegi vagy széki varrottasok ugorkás vagy uborkás mintáihoz hasonló.

A láncosról azt tartotta, hogy az összetartozást jelképezi.

 - Azért tesszük a láncot a kapu közé, - mesélte-,  a juhok tavaszi első, legelőre hajtásakor , hogy a rajta átmenő állatok együtt tartsanak, ne kóboroljanak el egymástól.

Elmaradhatatlan mintája volt a berek vagy verkes, és a kora tavaszi erdők, berkek szép virágára, a berki szellőrózsára utalt .


Róza néni a patakiaknak nemcsak tojásírója, de a környék számon tartott füves asszonya is volt. Nyaranta húsz-harmincféle gyógynövényt gyűjtött, szárított, amivel nagyjából azokon segített, akik nem ismerték sem a növényeket, sem azok gyógyhatását. Ezért is szeretett növényi mintákat írogatni a tojásokra. A felsoroltak mellett a tulipános, a búzafejes, a fenyőágas, a pillangóvirágos, a csipkerózsás minták voltak a gyakoriak.

És a tenyeres. Ez utóbbiról már hiába faggattam.

 - Tenyeres, és kész, - mondta. Ez a tojáshím már csak elnevezésében utal tenyeresre. Az ősi mágikus jel, a tenyér, a kézábrázolás Róza néni mintáján virágszirmokká szelídült. Ládavéseteken, hímzésmintákon, de másutt is alkalmazva, a tenyér-, a kézábrázolás távol tartotta a gonoszt, rontást hárított.

Ősi barlangfestmények kézábrázolásai is erre utalnak, de ma is magunk elé tartott tenyerünkkel nyomatékosítjuk a nem-et, a nem kell-et.

Így tiltakozunk, ha valamit távol akarunk tartani magunktól.


Biró Levente Tibor