Solti Gábor polgármester ünnepi beszéde
Tisztelt ünneplő közösség!
A magyar népnek vannak olyan csodálatos, felemelő eseményei, melyekkel példát mutattunk a világnak becsületből, helytállásból. Ezek mind a szabadságvágyunkhoz kapcsolódnak.
Ilyen az elmúlt két évszázadban az 1848-as, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc volt. Amíg az utóbbi esetében nagyon sokunkban még személyes, fájó élmények emlékeztetnek a világ leggonoszabb rendszerével szembeni felkelés eseményére, a forradalom, a rövid ideig tartó szabadságharc vérbefojtására, az évtizedekig tartó megtorlásra, addig az 1848-as forradalom emléke már hat emberöltő távlatában van.
Ugyanakkor a történelmi tények bizonyítják, hogy bár a Habsburg megszállás és uralom elviselhetetlen volt a magyar népnek, a szabadságharc hosszú ideig tartott és áldozatok sokaságával járt, a megtorlás, - közülük a Batthyány Lajos miniszterelnök és az aradi vértanúké a legfájdalmasabb -, mégsem volt olyan bosszúszomjas és kegyetlen, mint a Kádár rendszeré.
Az 1848-as magyar forradalom emléke talán azért is él olyan szép emlékként, mert kifejezi a magyar nép egységét, szabadságvágyát. A forradalom kitörése erőt, eltökéltséget mutatott, de mentes volt a gyűlölettől, az alantas ösztönök elszabadulásától, - szemben akár a francia-, akár az orosz "forradalom"-nak nevezett terroreseményekkel.
Az 1848-as forradalom szépségét az adta, hogy olyan hiteles, tiszta személyek álltak a felkelt magyar nép élére, mint Petőfi Sándor és lelkes, fiatal barátai. Hiteles vezetők voltak és olyan Szent Cél, melyet a "Mit kíván a magyar nemzet" című kiáltványukban megfogalmaztak, hogy „Legyen béke, szabadság, egyetértés!”, - és a forradalom mögé állt a nép!
Így volt ez 1848-ban, amikor nemcsak a pesti nép állt Petőfiék mögé, hanem a vidék köznépe is. Petőfi a Pilvax kávéházban felolvasott Nemzeti dalt eredetileg a Rákos mezejére tervezett, és az Ellenzéki Kör által szervezett népgyűlésre írta, de az események vihara megváltoztatta a terveket. Elmaradt az esős, szeles, kellemetlen időben a rákosi vásár területére tervezett program. Erről Illyés Gyula így írt:
„A rákosi vásár ott zajlott, alig pár lépésre a város szívétől. Az eső hamar szétverte az országos vásárt; az ország minden részéből összesereglett marhahajtók, juhászbojtárok, parasztok és mesterlegények egyéb dolog híján beszállingóztak a városba, elébb csak bámészkodni, aztán lelkesedni, majd engedelmeskedni az elhangzott mondatoknak. Szebb találkozásról a költő álmodva sem álmodhatott – élete legnagyszerűbb felléptére a sors egy kis népi országgyűlést rendelt. A német polgárok riadtan nézhették az esernyős diákok közé keveredett szűröket és gubákat; ezekhez, mint tudni való, hozzátartozik a fokos is…”
Az 1848-as forradalom vér nélkül győzött. Mert a nép egységben volt, egyet akart.
A magyar nép megmutatta a világnak, hogy képes kezébe venni a sorsát. Az igaz ügy érdekében, a zsarnokság ellen egyre több német ajkú polgár is csatlakozott a forradalomhoz, szabadságharchoz, a közös cél érdekében a NEMZETBEN eggyé kovácsolódva. Ettől olyan félelmetes és egyben csodálatos ez a nap a magyar emberek szívében, immár 162 éve. Ezért is az egyik legnagyobb ünnepünk, a hit, a remény, a függetlenség, a béke és az egyetértés napja. Ezért is ünnepli a magyar nép 162 éve ezt a napot, ünnepelte akkor is, amikor tiltották, amikor a kokárda-viselés miatt gumibotozás, rendőrségi cella, középiskolákból, egyetemekről történő kizárás, a munkahelyekről történő elbocsátás járt.
Talán nem véletlen, hogy az 1848-as forradalom tavaszra esett. A tavasz a természetnek a hosszú tél utáni ébredése, megújulása. A magyar nép is a hosszú elnyomás után megújulásra, szabadságra vágyott. Ezért március 15-e az ébredés, a megújulás napja, mert a nép hinni és élni akar.
A magyar nép ÉLNI akar békességben, szabadságban, egyenlőségben.
Van, amikor az évenkénti "megújulások" ismétlődése már kevés.
Ahogy Petőfi Sándor fogalmazta akkor:
„ITT AZ IDŐ, most vagy soha”
A forradalmi helyzetek megismétlődhetnek.
Húsz éve a magyar nép elmulasztotta. Húsz kemény, hitet romboló évet, - tankok helyett a bankok, a liberalizmus és a globalizmus béklyójába zárt két évtizedet kellett elviselni.
Nyomorba, adósságba döntve az országot, családokat.
Idén tavasszal, alig egy hónap múlva a magyar nép újra kezébe veheti sorsát. Barikádok, vér, felvonuló tömegek nélkül. Egyenként a szavazófülkékben. Mert újra forradalmi jelentőségű változásokat hozhat a tavasz.
Most, ha úgy akarjuk, az 1848-as és 1956-os forradalmakhoz hasonló VÁLTOZÁSOKHOZ adhat a nép felhatalmazást. Várva várt változáshoz, melyet a világ becsületes része ugyanolyan elismeréssel és tisztelettel fog emlegetni és hosszú ideig emlékezik rá.
Csak rajtunk múlik!
| < Előző | Következő > |
|---|
