Kézdiszárazpatak

honlapja

  • Betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • Betűméret csökkentése


A román politika tradicionális kétarcúsága

Email Nyomtat


 

„SZÉKELYFÖLD márpedig NINCS!”


A román politika tradicionális kétarcúsága




Havasalföld és Moldva román vajdaságok a XIV. század elején a magyar állam segítségével jöttek létre, évszázadokon át a magyar királyság vazallusai voltak. Mint ilyeneket, eskü kötelezte őket a szenior iránti hűségre.

A magyar állammal kötött szerződéseiket állandóan megszegve, a román vajdaságok már a XIV. század végétől a Magyarországra (és Erdélyre) gyakorolt külső nyomásban (török, lengyel, osztrák, orosz) az eszköz szerepét töltötték be.

Néhány példa a magyar vazallus román vajdák bizonytalan hűségéről:

  • 1330-ban Károly Róbert majdnem életét vesztette, amikor Basarab román vajda tőrbecsalta.
  • 1389-ben Zsigmond király hadat vezetett Havasalföldre a török ellen, de visszatérőben a törökpárti ellenvajda megtámadta.
  • 1421 - a török és román csapatok együtt foglalták el Brassót.
  • 1434 - fogarasi románok segítik a törökök erdélyi betörését.
  • 1438 - török, román, szerb csapatok betörtek Erdélybe, elpusztítják Szászsebest, Gyulafehérvárt és tízezreket hurcoltak rabságba. A törököket Vlad Dracul havaselvei vajda, a Sárkány-rend birtokosa (keresztény kitüntetés), Zsigmond király volt hűbérese (vazallusa) vezette.
  • 1444. november 10-én a keresztes had - amelyben Vlad Dracul vajda csapata is részt vett - vereséget szenved a várnai csatában. A döntő pillanatban a románok a törökökhöz pártoltak. A Havasalföldön át hazatérő Hunyadi Jánost a SZÖVETSÉGESE, Vlad Dracul vajda elfogja (később szabadon engedi).
  • A mohácsi csatavesztés után a moldvai vajdák és az ortodox egyház tűzzel-vassal irtják a moldvai magyarságot.
  • 1658 - a szilisztrai basa, a román vajdák és a krími tatárok a Bodza szoroson át Erdélyre törnek, százezer magyart és szászt gyilkolnak le, tízezreket visznek fogságba.

Ekkor pecsételődött meg az erdélyi Mezőség magyarságának sorsa. Ez a betörés azután történt, hogy mindkét vajda több szerződést kötött a török ellen az erdélyi fejedelemmel.

  • 1784 - az osztrákok által felbiztatott Horea mócai feldúltak 389 magyar falut, kiirtották egész vidékek magyarságát.
  • Az osztrák politika félt a Keleti-Kárpátoktól a Lajtáig terjedő, erős Magyarországtól, ezért az 1700-1800-as években sikeresen használta a románságot a magyar szabadságtörekvések ellen.

1791-ben Estei Ferdinánd osztrák helytartó így fogalmaz:

„Ha netán mégis nemesi felkelés törne ki, a román parasztság borzalmas lázadásával a kormány iránti hűségre kényszerítenénk a magyar nemességet.”

  • 1838-ban a havaselvei román fejedelemség vezetői, Czartoryski lengyel herceg követének sugallatára megfogalmazták az összes románok EGYETLEN államba való egyesítésének gondolatát. E pillanattól kezdve nyíltan megkezdik a harcot Erdély megszerzéséért, és e törekvésüket nemzetközi szerződésekben is érvényesítik.


  • 1848-ban a románokat újból ELLENSÉGKÉNT, az osztrák és az orosz abszolutizmus oldalán találjuk. Gyilkolták a magyarokat a Mócföldön, az Érchegységben, Nagyenyeden, stb.

„HŰSÉGÜKÉRT" a románok kapják az osztrák császári földreform után kiosztott erdélyi földterület (több mint 100 ezer hold) 85%-át, és román tisztviselőket neveznek ki Erdély közigazgatásának különböző színhelyeire. Az 1849 nyarán Erdélyt meglátogató Ferenc József 30 000 aranyat adott a román egyház támogatására.

Mindezek azt bizonyítják, hogy nagy FENNTARTÁSSAL fogadhatjuk egyes történészek azon állítását, hogy 1848 után a „románok ugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül!”

  • Az 1859-ben létrejött Egyesült Fejedelemségek (a román előállam) kezdettől nyíltan hangoztatta Erdéllyel kapcsolatos követelését. A román állam és az erdélyi román irredenta vezetők megkezdték a magyar nemzetiségi politika nemzetközi lejáratását.

Magyarországnak, mint Ausztria társállamának nem volt külföldi képviselete, az osztrák politika pedig támogatta a MAGYARELLENES nemzetiségi mozgalmakat. Ez a lejáratási kampány Trianon egyik fontos ideológiai-politikai előkészítő tényezőjévé vált.

  • Az 1860-as években a kialakuló román állam, - úgy értékelve, hogy elsősorban Oroszországgal szemben kell védekeznie, közeledett az Osztrák-Magyar Monarchiához, de ugyanakkor többször hangoztatta, hogy Erdély ősi román föld.
  • Az 1870-es években, a román állam, mivel az orosz-török ellentétek kiéleződtek és elkerülhetetlennek látta e két állam közötti háborút, közeledett az esélyesebb Oroszországhoz, szerződést kötött vele, belépett az orosz-török háborúba (1877-78), a török vereség eredményeként 1877. május 9-én kikiálthatták Románia függetlenségét.
  • Függetlenségük megszerzése után - amelyet a berlini kongresszus 1878-ban, csak azután ismert el, miután Románia ígéretet tett arra, hogy a területén élő zsidókat és törököket is teljes jogú állampolgároknak ismeri el, - DE ezt az ígéretét SEM tartotta be! – Románia újból közeledett a Monarchiához, mivel Oroszország bekebelezte előle Dél-Besszarábiát.
  • Ennek ellenére egy percig sem szünetelt a MAGYARELLENES propagandájuk.

Pl. az 1881-ben megszervezett első alsó-romániai gazdasági kiállításon, - amely egyben az első faji alapon rendezett kiállítás volt Európában - nem engedték meg a bukaresti magyar és szász iparosok részvételét. Mindezt olyan körülmények között, amikor az említett két kategória adta Bukarestben a román hadsereg számára az 1877-78-as háborúhoz gyűjtött adományok 70 %-át! Ugyanezen a kiállításon a Magyarországhoz tartozó Erdély a térképen, mint idegen elnyomás alatt élő terület szerepelt.

  • 1883-ban Románia csatlakozott a Hármas Szövetséghez és kijelentette, hogy semmiféle területi igénye nincs a Monarchiával szemben. Ugyanabban az évben, a déli Kárpátokban, a román kormány utasítására román katonák lerombolták a magyar területen lévő vámházat a Vulkáni szoros mellett.
  • Petrozsény vidékén egyáltalában NEM VOLT magyar katonaság és határőrség!
  • Az 1880-as években a szövetséges Románia területéről román irredenta térképeket és tankönyveket akadály nélkül küldhettek az erdélyi román iskoláknak.
  • A román kormány ösztönzésére és anyagi támogatásával megalakult a ROMÁNIA IRREDENTA, amely követelte Erdély és a Tiszáig terjedő területek Romániához való csatolását.

 

Ennek ellenére 1892-ben Ausztria-Magyarország felújította Romániával a szövetségi kapcsolatokat. Románia újból kijelentette, hogy nincsenek területi igényei Magyarországgal szemben.

  • Az 1890-es években mind Erdélyben, mind a szövetséges román királyságban erőteljesen fokozódik a román irredentizmus. Ebben az Erdélyben az „Astra" és a közigazgatás román vezetői, a román papok és tanítók játsszák a főszerepet.

A román királyságban a már említett Románia Irredenta és a Kulturális Liga fokozzák tevékenységüket. Utóbbinak külföldi fiókjai is vannak, pl. Franciaországban, - már ekkor tagjai között volt Clemenceau is.

  • A román-, a szlovák- és szerb nemzetiségi mozgalmakat összehangolják, a Nemzetiségi Kongresszust Bukarestben tartják 1895-ben.
  • 1895: A Monarchiával szövetséges román kormány költségvetése külön fejezetben pénzösszegeket irányoz elő az irredentizmus támogatására. Amikor a Bánffy Dezső vezette kormány ezt leleplezi, akkor a költségvetés említett fejezetét megszüntették, de egy másik tételbe átsorolva tízszeresére emelték.
  • A XIX. század végén először Olaszország, majd fokozatosan Románia is eltávolodik Németországtól és a Monarchiától (a Hármas Szövetség vége).
  • 1908-ban a magyar miniszterelnöknek jelezték, hogy a Keleti-Kárpátok övezte határterületen, pl. a Békási-, és az Ojtozi-, stb. szorosoknál MÉG mindig NINCSENEK magyar katonai-, és határőrizeti egységek. Ilyenek csak a határtól távol, Besztercén, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen voltak. A román ügynökök Magyarország területére minden ellenállás nélkül bejöhettek. Semmi nem történt a határok megerősítésére. Sőt, amikor Kézdivásárhely ajánlatot tett a magyar kormánynak, hogy saját költségén kaszárnyát épít egy ezrednek, ezt azzal utasítják vissza, hogy "ott nincsenek biztosítva a tisztek társadalmi igényeinek megfelelő feltételek!"

Románia, mivel az Erdélyre támasztott igényeit az ANTANT oldalán látta megvalósíthatónak, 1914-ben NEM lépett be a világháborúba „szövetségesei” oldalán, - hanem megvárta a kedvező alkalmat Erdély megtámadására -, addig  „semleges” maradt.

  • 1916-ban a sikeres Bruszilov-offenzíva után, Románia aug. 17-én aláírta a bukaresti titkos szerződést és aug. 27-én orvul megtámadta a védelmi szempontból teljesen elhanyagolt Erdélyt. Megbocsáthatatlan könnyelműség volt, hogy a magyar miniszterelnök, - bár 1914-től mindenki tudta, hogy Románia támadni fog, - az információk ellenére SEMMIT SEM TETT! Sőt, 1915 okt. 17-én Tisza István így nyilatkozott: "nemcsak felesleges, de káros volna minden olyan intézkedés, amelyből romániai barátaink megtámadást vagy tőlünk való félelmet olvashatnának ki." 1916. augusztus 24-én Tisza a parlamentben kijelentette: „Románia nem fog ellenünk hadba lépni."

1916 aug. 27-én Románia alattomosan megtámadta Erdélyt, a román csapatok elől 800 000 ember menekült el. A románok kirabolták Erdélyt, a férfiak ezreit hurcolták Romániába, egy részük a sorsa máig tisztázatlan.

  • 1916. december 6-án a Központi Hatalmak csapatai elfoglalták Bukarestet, a román kormány Iasiba menekült. Az 1917-es orosz forradalmak és teljes zűrzavar után a román hadsereg egymagában képtelen volt a Monarchia elleni háborúra, így az antanttal kötött bukaresti szerződést, - amelyben kötelezte magát, hogy semmilyen körülmények között NEM KÖT KÜLÖNBÉKÉT – szintén megszegte, és Románia ismét békét kötött a Monarchiával és Németországgal. Románia újból kötelezettséget vállalt, hogy a jövőben semmilyen körülmények között nem fordul a Központi Hatalmak ellen.
  • 1918 novemberében, értesülve arról, hogy a német csapatok a nyugati fronton leteszik a fegyvert, EGY NAPPAL a fegyverletétel előtt Románia HADAT ÜZENT NÉMETORSZÁGNAK. Ezzel megszegte a Központi Hatalmakkal kötött békét is!

Az első világháború alatt a románok által elkövetett szerződésszegések és köpönyegfordítások száma páratlan a történelemben!

1918. december 1-én, a románok Gyulafehérváron, a magyarok, németek és mások megkérdezése nélkül döntöttek Magyarország 26 megyéjének sorsáról és kimondták 103.000 km2 Romániához való csatolását.

  • 1919-ben, annak érdekében, hogy helyzetét tovább erősítse, Románia megtámadta Magyarországot. Kihasználták, hogy károlyimiska és kohn HONVÉDELEM helyett forradalmi zűrzavart csináltak, a románok akadálytalanul VÉGIGRABOLTÁK A FÉL ORSZÁGOT. Budapestet aug. 4-én szállták meg.
  • 1919 dec. 9-én, erős amerikai nyomásra, Románia aláírta a Párizsi Kisebbségi Szerződést.

Itt is érvényesült a román politika KÉTARCÚSÁGA, - a vállalt kötelezettségek, és az azok be-NEM-tartása közötti szakadék! Íme a szerződés néhány cikkelye:

2.c.: „A román kormány kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja."

8.c.: "Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában."

11.c.: "Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi ÖNKORMÁNYZATOT engedélyezzen."

 

És íme a szerződés sajátos román értelmezése:

Bratianu miniszterelnök (még meg sem száradt a szerződésen a tinta) kijelentette, hogy Románia A KISEBBSÉGI KÉRDÉST A KISEBBSÉGEK TELJES BEOLVASZTÁSÁVAL FOGJA MEGOLDANI.

Az alkotmánytervezet vitáján 1923-ban pedig a következőt mondta:

„azt az elavult felfogást, hogy a kisebbségek olyan szervezeti szabályokat kapjanak, amelyek őket állammá teszik az államban, ... ma már mindenütt feladták. A kisebbségi szerveződés előírásait tehát nem kell tiszteletben tartani."

  • Az „egyenlőség" nevében kisajátították a magyar egyházak földterületeinek 85%-át, bevezették a közalkalmazottak kötelező román nyelvvizsgáját, a Vasgárda pedig kiadta a jelszót: „ZSIDÓ- ÉS MAGYAR MENTES ROMÁNIÁT!”

1923. nov. 10-én a szenátusban a földművelési miniszter:

„Erdélyben a Temes-Torontáltól Aradon át Szatmárig húzódó zónába eső kisajátított területet arra a célra tartottuk meg, hogy oda határainkon túl és havasainkon élő románokat telepítsünk, mert úgy gondolom, hogy ez a kisajátított terület csak azokat illeti meg, akik a román nacionalizmus bölcsőjét képviselik."

A trianoni békeszerződés után az UTÓDÁLLAMOK „a zsákmány biztonságba helyezése érdekében", - amint ezt a legnagyobb hatású román történész, Nicolae Iorga mondotta - létrehozták a KIS-ANTANTOT és összehangolták magyarellenes politikájukat.

Az 1930-as években Románia mindjobban eltávolodott az Erdélyt neki ajándékozó Franciaországtól és Angliától és közeledett Németországhoz!

A román nemzetiségi politika és más tények következtében kiéleződött a román-magyar ellentét:

  • Amint a Spionai-contraspionai hetilap 1939. novemberi számában Virgil Mulat történész, képviselő írta, 1939. októberben irredenta tevékenység miatt Nagyváradon, Kolozsvárt és Szatmáron 140, majd 1940-ben Temesváron 60 magyart tartóztatnak le.
  • Románia, a feszültség tompítása érdekében javaslatot tett Magyarországnak, hogy csökkentsék az egymás elleni tevékenységeket és jóindulatát bizonyítandó csak 15 letartóztatottat ítélt el, a többit áttette a román-magyar határon.
  • Ugyanakkor a Duna-deltába és Besszarábiába internáltak több ezer magyar férfit.
  • A 74. román gyalogezredben 53 kisebbségi (magyar, német és orosz) katona pusztult el, mert nem részesültek gyógykezelésben.
  • Magyarok tucatjai „tűntek el" nyomtalanul, amiről a hatóságok „semmit sem tudtak”.
  • A Szilágycsehen a letartóztatott magyarokat láncokkal körültekerték, és azokat addig csavarták, amíg bordájuk összetört.
  • Máramarosszigeten a 10. hegyivadász zászlóalj laktanyájába 18 letartóztatottat zártak be. Az embereket kalodába zárták, hátukra vizes lepedőt tettek és vasalták. Müller Antal beleőrült a kínzásokba.
  • Hosszú L. római katolikus pap körmeit leszedték.
  • Temesváron egyik hajnalban három magyart találtak a vásártéren, lelőve.
  • A Beából két „ismeretlen" holttestet húztak ki - az egyiknek körmei voltak leszakítva, a másiknak az egyik szeme kiszúrva. Ez is a román elhárítás tiszta és humánus módszerei közé tartozott. Perek és a nyilvánosság teljesen kizárva.

Bár Románia 1938-tól közeledett Németországhoz és több szerződést is aláírt vele, - ugyanakkor a Dunán román uszályok „gabonaszállítás" felirattal lőszert szállítottak Csehszlovákiának. Folytatták a kettős-politikát.

1940-ben Románia Szövetségi Szerződést kötött Németországgal, - DE a román kormány tudtával az angol és a francia ügynökök a dunai német gabona és olajszállítás szabotálását készítették elő a Duna magyar szakaszán. Románia ügyesen eleget kívánt tenni mindkét-IRÁNYÚ szerződéses kötelezettségeinek, és egyúttal elmérgesíteni akarta a magyar-német viszonyt.

  • 1940-ben Románia döntőbíráskodást kért Erdély kérdésében. 1940. augusztusában a II. bécsi döntést szerződésben rögzítették. Észak-Erdély FELSZABADULT.

1940. október 21-én Antonescu Tordára látogatott és az utcai tüntetés végén kijelenti, hogy VISSZAVEZETI A ROMÁN NÉPET Észak-Erdélybe. A jelszó: Kolozsvárra!

Íme, hogyan értelmezte Románia a bécsi döntésben vállalt nemzetközi kötelezettségeit.

A tipikus magyar reagálás: „Mind a hivatalos magyar tényezők, mind a magyarországi magyar lapok a legnagyobb önmérséklettel és európai higgadtsággal tértek napirendre a határontúlról áthangzó izgatások felett.”

 

A háború során Antonescu több látogatást tett Hitlernél, akit Románia hagyományos (?!) SZÖVETSÉGÉRŐL biztosított, Magyarországot hűtlenséggel vádolta, - miközben már a német szövetséges elárulásán munkálkodott.

  • Felajánlotta a Führernek (akárcsak a román kommunisták 1956-ban Hruscsovnak) a román részvételt Magyarország megszállásában.
  • Az 1944. augusztusi kiugrással Románia elárulta és hátba támadta német szövetségesét. A háborút a másik oldalon folytatta és újból a győztesek oldalán fejezte be.
  • 1944-45-ben a románok a magyarok és németek tízezreit vitették el a földvári és focsani megsemmisítő táborokba és a Szovjetunióba.

 

1945. márciusban - hatalomra került a „MAGYARBARÁT" Groza kormány!

De a magyar nemzetiségűek még hónapokig a caracali és foksányi táborban szenvedtek és tovább "üzemelt" a földvári tábor is.

Groza 1945 májusában Kolozsvárt, majd Budapesten a román-magyar vámunió mellett foglalt állást és a határok „légiesítéséről" beszélt. Néhány nappal később kormányának belügyminisztere betiltja a személyi forgalmat a két ország között és bevezeti az útlevélkényszert. (Ez újabb példa a román politika kétarcúságára - amit a magyar „politikusok" képtelenek tudomásul venni!)

 

Budapesti beszédében Groza kijelentette:

"Fenn kell tartani a trianoni határokat, mert azoknak Magyarország javára való módosítása akárcsak egy méterrel is, lehetetlenné tenné a román-magyar jó viszonyt."

Érdekes, hogy Erdélynek Magyarországtól való elszakítása ezt a JÓ VISZONYT egyáltalán nem zavarja?

 

  • Érdekes, hogy ezt a baráti, tezsvéri álláspontot a magyar kommunista kormányok mindmáig magukévá tették! Medgyesi pl. dec. 1-én Erdély elszakítására koccintott Nastaséval, Gyurcsány az aljas NEM-kampánnyal megakadályozta a kettős-állampolgárságot!

1945. november 15: Petra Groza és Vasile Luca Marosvásárhelyen tárgyalt a Magyar Népi Szövetség vezetőivel. Abban állapodtak meg, hogy amennyiben az MNSZ Erdélynek a Romániához való csatlakozását KÉRI, - akkor a kormány nem engedélyezi más magyar politikai alakulat létrehozását, és a parlamentben 25-30 mandátumot biztosít a számukra!

(Ez egy elő RMDSZ-román paktumnak, a mai kollaborációk megalapozásának, mintaképének tekinthető.)

  • Így küzdött a román kormány Erdélyért, - miközben a hazaáruló magyar államvezetés kiadta Romániának azt a magyart, Demeter Bélát, - akit ott KIVÉGEZTEK!, mert Észak-Erdélyt a párizsi béketárgyalásokon Magyarországnak akarta kérni.
  • Tragikusan igaznak bizonyul az a megállapítás, hogy A ROMÁNOK ÉRDEKEIT KÉT HELYEN, BUKARESTBEN ÉS BUDAPESTEN IS VÉDIK, - MÍG A MAGYAROKÉT SEHOL SEM!
  • A szocializmus éveiben az „Együtt az életben, Együtt a munkában!” jelszóval páratlan méretet öltött a BETELEPÍTÉSI POLITIKA ERDÉLYBE, - és a „Testvériség” jelszavával halálos csapást mértek a magyar nyelvű oktatásra!
  • Az 1956-os forradalom után az erdélyi magyarság mártíromsága következett.

Miközben a román kommunista vezetés vaskézzel folytatta nacionalista politikáját, a magyar vezérek az internacionalizmus jelszavát hirdették. Semmit NEM tettek a szélsőséges román sovinizmus totális terrorjának kiszolgáltatott magyar kisebbségért, azt hangoztatták, hogy a nemzeti kérdés belügy! Irigylésre méltóan „összejátszott” az INTERNACIONALISTA magyar és a SOVINISZTA román politika!

 

  • Kádár János erdélyi körútja és kijelentése, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései Romániával szemben és, hogy a román elvtársak elvi, marxi-lenini szellemben oldották meg a nemzeti kérdést, - oly módon „nyugtatta meg" a román vezetést, hogy addig nem látott magyarellenes politikát honosítottak meg.

Az elrománosítás, a terror azonban mindenkor nagyfokú demagógiával és bizonyos látszat-engedményekkel párosult. Pl. megszüntették a kolozsvári magyar egyetemet, de külön Központi Bizottsági határozat foglalkozott a nemzeti kérdés jobb megoldásával, „elítélt" bizonyos hibákat és megengedte, hogy különböző egyetemeken a nemzetiségi fiatalok anyanyelvükön felvételizzenek. Miközben az egyetemekről és a középiskolákból mindjobban kiszorították a magyar nyelvet, a tantárgyak oktatási nyelvét nem a tanulók, hanem a tanárok anyanyelve határozta meg, „kárpótlásként" létrehozták a kezdetben látványos eredményeket felmutató Kriterion könyvkiadót, hogy később elsorvasszák.

  • 1956-ban, a magyar forradalmi kormány többször kijelentette, hogy nincsenek területi igényei Romániával szemben, - a román vezetés hazug módon azt terjesztette, hogy Magyarország TERÜLETI KÖVETELÉSEKET támasztott Romániával szemben és felajánlkozott a szovjet vezetésnek, hogy csapatokat küld Magyarországra, a magyar nép ellen.
  • A román kormány úgymond „menedékjogot" adott Nagy Imre miniszterelnöknek és társainak és az ENSZ közgyűlésen (1956. dec. 3-án) ÍGÉRETET tett arra, hogy tiszteletben fogja tartani a politikai menedékjog nemzetközi szabályait, 1958-ban HÓHÉRKÉZRE JUTTATTA ŐKET. Ennyit ér a román politikusok ígérete, - ilyen a román politika szavahihetősége!

  • 1956 után koncepciós perek sokasága következett az erdélyi magyarság, különösen az ifjúság és az értelmiség ellen. Ezreket ítéltek el hosszú évekre és még inkább kihangsúlyozódott a román politikai magyarellenessége, a terror, a gátlástalan törvénytiprás.
  • Az 1970-es évektől a ceausescui román politika a kisebbségekkel szemben még intoleránsabbá vált, fokozták a románok betelepítését az erdélyi városokba. Az erdélyi és partiumi nagyvárosok sora vesztette el magyar többségét. Románia mind nyíltabban megszegte a kisebbségi jogokra vonatkozó, általa aláírt szerződéseket. A magyar vezetés 80-as években jelentkező enyhe próbálkozásait a magyarok védelmére a lehető legdurvábban visszautasították (lásd Grósz aradi leszereplését).
  • Ukrajna 1991. decemberben, közel 350 év után függetlenné válva, szabadságának első napjaiban értesülhetett arról, hogy Romániának területi követelései vannak vele szemben. (Észak-Bukovina, Herta vidéke, stb.) Az Ukrajnának küldött üzenettel Románia először vetette fel a II. világháború után kialakult európai határok megváltoztatását.

A szélsőséges román sajtó és több parlamenti képviselő követelte az ország nyugati határainak a Tiszáig való kiterjesztését, mivel a Tisza Románia természeti és etnikai határa. Tervük a „NAGY-ROMÁNIA DNYESZTERTŐL A TISZÁIG!" mozgalomban intézményesedik. Persze a magyarok ezt ugyanúgy NEM veszik komolyan, ahogy Trianon előtt sem vették!

  • A 90-es években, - Ceausescu után is - érvényesül a román politikai kettőssége: - sűrű nyilatkozatok hangzanak el a Magyarországgal való JÓ VISZONY szükségességéről, - másrészt a román sajtó jelentős része, a pártok, hatalmi tényezők többsége szidja, gúnyolja a magyar kormányt, a magyar népet, elutasítja SZÉKELYFÖLD autonómiáját!
  • A helyi önkormányzatok szintjén a román politikai hatalom (nemcsak Kolozsváron, Nagyváradon, hanem MÁR a magyar többségű területeken, sőt Székelyföldön is! ) felméri a magyarság tűrőképességét, visszaszorítja a magyar nyelvű oktatást, nyomást gyakorol a nem románok gazdasági pozícióira és növelte a rendőrség és csendőrség és a román EGYHÁZ erdélyi jelenlétét. Mindezeket a tényeket és szándékokat a magyar külpolitika, NEMZETPOLITIKA és katonapolitika, - HA LÉTEZNE-, nem tekinthetné nem-létezőnek!


Ilyen hagyományok után milyen garanciákat adhat bármely román kormány Magyarországnak?
A számtalanszor becsapott, kijátszott Magyarország hitelt adhat-e a román ígéreteknek?


Azok a magyar kijelentések, hogy Magyarország semmilyen formában NEM AKARJA a határok módosítását, negatívan hat ki a romániai magyarság jövőképére és helytállására, DE a románokat sem nyugtatja meg, - mert EL SEM HISZIK, hogy EGYÁLTALÁN LÉTEZHET ILYEN HAZAFIATLAN magyar POLITIKA!
 

  • A magyar politika 1990 óta nagyrészt a liberókommunista „MERJÜNK KICSIK LENNI!” szellemében telt.

A magyar politika NEM SZOLGÁLTATHATJA KI a kisantant államok sovinizmusának és asszimilációjának a magyarok millióit, akik kisebbségi létük veszélyeztetettségében, AUTONÓMIÁJUKAT és JOGAIKAT MEGTAGADVA állandó provokációk, támadások, az etnikai tisztogatás körülményei, a nyelvhasználat KORLÁTOZÁSA között élnek.